Katharine Balfour és sokan mások..
„A cím - jelkép. Stavros Topouzoglu, húszesztendős anatóliai görög ifjú álma, élete tartalma, rögeszméje, végül már csúfneve: Amerika, Amerika!
1896-ot írunk: a törökök kíméletlen módszereket alkalmaznak a „rebellis” örményekkel szemben, s a görög kisebbség helyzete sem sokkal reményteljesebb. Stavros tehetős család elsőszülött fia, de így is csak nyomor, üldöztetés, elnyomatás vár rá szülőhazájában. Egész életét egy lapra teszi fel: hogy eljut Amerikába, az Ígéret földjére.”
---
„Az író-rendező nagybátyjának családi legendává lett századvégi története elevenedik meg ebben a monumentális lírai-naturalista filmregényben, amely "pikareszkbe bújtatott szenvedélyes vallomás". Az anatóliai hegyek közt élő görög és örmény kisebbséget egyaránt elnyomó Törökországból mindenáron Amerikába, az ígéret földjére akar jutni a görög kereskedő kamasz fia, Stavros. E pokoli harcban fő fegyvere az a bizonyos "anatóliai mosoly" - Angliában ezen a címen forgalmazták a filmet -, amely mindig ott bujkál a főhős szeme és szája szögletében. Bíró Yvette szerint e különös, megvesztegető mosoly megfejtésével jut el Kazan a jellem kulcsához: "...ez az áttetsző, gyengéd grácia - különféle felismerések révén - céltudatossá keményedik; természetes adományból merev álarc lesz, a barbár világnak felmutatott, eltökélt szervilizmus - a befogadtatásért... A tisztaság és a megalkuvás közötti választás drámája tükröződik benne... Az énnek ez a nyugtalan visszakeresése ad izzást epikájának. Onnan eredezteti magát, ahonnan valóban elindult, nem is annyira személyében, mint inkább nemzedékek váltásán keresztül, hogy megmagyarázhassa azt a kuszán összetett érzést, amit számára Amerika, az új hazához, a most már idézőjelbe tett ?ígéret földjéhez? való viszony jelent."