Egy kóbor aszteroida veszélyezteti a Földet és a veterán Rankin kapitányt éri a megtisztelő feladat, hogy egy gyakorlatilag öngyilkos akció során felrobbanthatja a meteort, magával együtt. Ha azt gondolnád, hogy ennyivel ki is fújt a történet, akkor fogsz egy nagyot csodálkozni. Igaz az aszteroidát felrobbantják és a kapitány is megmarad, de egy idegen eredetű organizmust is sikerül magukkal vinniük az űrbázisra. A zöld takonyhoz hasonlítható anyag/lény rossz szokásai egyike, hogy energiával táplálkozik és gyakorlatilag megölhetetlen. Persze a KÖJÁL egy vödör hipós vízzel, meg egy lapát mésszel elintézte volna az egész történetet, de hát ez most a jövő...
A filmre akár azt is ráírhatták volna, hogy '58-ban készült, annyira formabontó. Nehéz lenne bármi eredtiségnek a nyomát is felfedezni benne, de egy remek, nosztalgikus matiné sci-fi, ennek megfelelő súlycsoportba is tartozik. Nehéz elhinni, hogy alig tíz év alatt a "Nyolcadik utas"-al mekkora ugrásszerű fejlődésen ment át a műfaj és emelte magasabb polcra a szörnyes sci-fiket. De az biztos, hogy a zöld slájm egy korszak koporsójának utolsó szöge. Szóval kult.