Honeyland

A Balkán kellős közepén, Bulgária, Görögország, Albánia és Koszovó által körülhatárolt Észak-Macedónia hegyes vidékén, Szkopje közelében él egy 55 év körüli, organikus méhészetből élő török nemzetiségű hajadon nő, Hatidze, aki méhészete mellett a fél fülére süket, fél szemére vak és ráadásul négy éve ágyban fekvő 85 éves anyját ápolja kitartóan. A természettel csodálatos összhangban sziklába, fatörzsbe, régi épületmaradványokba rejtett odúkban megbúvó kaptárjai megdöbbentő esztétikai erővel szimbolizálják azt az összhangot, amiben több ezer évig éltek őseink a fogyasztói társadalom térhódítása előtt. A természet indusztrializált mértéket öltött kizsákmányolása akkor rondít bele ebbe a méltósággal viselt, hiszen a szenvedést is magába foglaló idilli természeti egyensúlyba, amikor egy utánfutós lakókocsival megérkezik a tucatnyi pulyát (”egy év, egy gyerek”) és hatalmas tehéncsordát is magával hajtó nomád állattartó életformát folytató Hussein Sam családja. A fejetlenség és káosz szembetűnő, a szakértelem nélküli kapkodás sajnos Hatidze kaptárait is veszélybe sodorja, hiszen amikor a szomszéd család megtudja, hogy jó pénz van a méhészetben, ők is vállalkoznak. De mivel a természeti egyensúlyt biztosító “csak a fele mézt vedd el a méhektől” túlélési szabályt a nagyobb mértékű haszonszerzés reményében nem tartják be, óhatatlanul pusztulást hoznak nem csak a saját, de Hatidze méhcsaládjaira is.

Tamara Kotevska és Ljubomir Stefanov egy csendes és varázslatos világú esztétikai felkiáltójelet tett nekünk okulásunk érdekében mozivászonra, ami jelzi, újra meg kell tanulnunk a természettel együtt élni. A filmesek erőfeszítését a Sundance Film Festival 2019-ben több díjjal jutalmazta és 2020-ban Oscarra is nominálták a legjobb dokumentumfilm kategóriában.

When nomadic beekeepers break Honeyland’s basic rule (take half of the honey, but leave half to the bees), the last female beehunter in Europe must save the bees and restore natural balance.